Már a cím is meghökkent és döbbenetes! KI és mitől tesz ilyen
kegyetlen kijelentést? Milyen külső és belső körülmények késztetnek egy
emberi lényt arra, hogy ezt lelkiismeret furdalás nélkül kimondja?
A darab a 80-as évek Romániájában egy árvaházakban felnövő útját és identitását kereső lány igaz története.
Bernadett, aki Irén és Judit lenne ha lehetne és Csipesz a darab
másik szereplője „ egy angyal, mert Bernadett is egy angyal” Olyanok,
akiket nem angyalként látunk a világban, hanem, kényelmetlen
jelenlétként, akik élesen metszett tükröt tartanak elénk. és a
lelkiismeretünkre apellálva felelőssé tesznek bennünket embertársaink
sorsának befolyásolásában, megértésében és elfogadásában.
A Sohaországa igenis létezik bevallva vagy bevallatlanul mindannyiunk életében.
A kővé változtatás egy olyan rituálé vagy játék, amely véresen
komoly és Bernadett életben maradásának egyedüli feltétele. Nincs aki ne
hordozna magával köveket, azaz tetteket, arcokat, mondatokat,
bántásokat amelyeket ő idézett elő és olyanokat is melyeket neki adtak.
Miközben azt hisszük egyedül vagyunk a világban, mindenkinek meg
van a saját Csipesze aki vigyáz rá és aki nagy kegyetlenséggel képes
odakergetni a tükör elé, hogy igenis nézzen szembe magával. Ez a
kegyetlen játék a szeretetnek az az oldala amikor úgy szeretem a
másikat, hogy képes vagyok őt belehajtani egy nehéz harcba amit az
önmaga elfogadása jelent.
„Embereket ölünk meg, gyermekeket tehetünk tönkre és a társadalom
úgy van berendezve, hogy ezeket az eseteket anonimizáljuk.. Én azt
szerettem volna, ha ez nem marad anonim, hanem mint a görög tragédiákban
neve lesz mindennek. Derűs és tragikus kompoziók módján, a történet
horizontján túli összefüggés feltárására vesznek rá- hihetetlen
öniróniával - a színház mindig szelíd eszközeivel” (szerző).
Sata Árpád rendező